A várossá nyilvánítással kapcsolatos szakirodalom. - Várossá nyilvánítás

A várossá nyilvánítással kapcsolatos szakirodalom. - WEBSITE X5 UNREGISTERED VERSION - Várossá nyilvánítás

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Munkacsoportunk tagjainak publikációi a témából:
 
Pirisi G. – Trócsányi A. (2015):
Bővülő állomány – zsugorodó elemek. A XXI. századi kisvárosi urbanizáció kétarcúsága Magyarországon. In: Tésits R. – Alpek B. L. (szerk.): A mi geográfiánk. Tóth József emlékezete. Geographica Pannonica Nova 18. Publikon Kiadó, Pécs, pp. 443-460.
Tóth József professzor úr szakmai munkásságát több mint három évtizeden keresztül meghatározta a várospártiság, a várossá nyilvánításoknak kitartó támogatása. Emlékének szentelt tanulmányunkban arra tettünk kísérletet, hogy a legutóbbi évek fejleményeinek bemutatásán túl tágabb, elméletibb kontextusba helyezzük a hazai „formális” urbanizáció kérdéskörét, megkísérelve ezt a folyamatot szinkronba hozni, legalábbis beilleszteni a funkcionális urbanizáció általunk látni vélt tendenciáiba, felvetve a lehetőségét egy innováció, illetve egy reziliencia-alapú, valamint egy korszakhatárhoz, posztmodern átmenethez kötődő értelmezés lehetőségeit.
 
Trócsányi A. – Pirisi G. – Makkai B. (2014):
A szellemi tőke szerepe a várossá nyilvánításokban. Educatio 23. évf. 3. sz. pp. 438-450.
A várossá nyilvánítás kapcsán mindig is érdekelt minket a „hogyan” kérdése, az a folyamat, ahogy egy közösség felismeri ennek szükségességét, és lépéseket tesz a megvalósítás felé. Ebben természetesen jelentős szerepe van, lehet, lehetne a helyi értelmiségnek, bár nagyon sok esetben ezek a települések már komoly kihívásokkal küszködnek a szellemi erőforrások terén.
 
Pirisi Gábor - Trócsányi András (2009):
Így készül a magyar város. Területi Statisztika, 12. (49.) évf., 2. sz. pp. 137-147.
A Területi Statisztikában kibontakozott várossá nyilvánítási vitához készült hozzászólásunk elsősorban a folyamatra, annak „kulisszatitkaira”, a helyi jellegzetességekre koncentrál. Igyekeztünk benne megcáfolni néhány, a szakmában is terjedő közvélekedést, vagy hiedelmet a folyamat mozgatórugóival, motivációival kapcsolatban, és arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a várt reform bár ésszerű lenne, de bekövetkezte kevéssé valószínű, és hogy az igazi nyertesek a helyi településvezetők, az ő ambícióik is általában a legerősebbek.
 
Pirisi Gábor (2009):
Szintén a területi Statisztikában kibontakozott vita részeként született meg ez – a Magyar Földrajzi Társaság ifjúsági szakirodalmi nívódíjával elismert írás – amelyben a központi probléma a városfogalom, annak megkettőződése, valamint a kisvárosi „alsó küszöb” keresése. Üzenete talán az, hogy nagyon nehéz konkrét kapaszkodót találni a településhálózat fejlődésének mai szakaszában, illetve, hogy az új kisváros-fogalom már sokkal kevésbé épít a város és falu egyértelmű dichotómiájára.
 
Trócsányi A. – Pirisi G. – Malatyinszki Sz. 2007:
Az első átfogóbb írásunk a témáról a VÁTI munkatársai által szerkesztett folyóiratban jelent meg, és elsősorban a 2007-es év tapasztalatain alapul. A témában az a leggyakrabban hivatkozott munkánk, amelyben visszatekintve egy 1996-os, jobbára kéziratban maradt, Tóth József által vezetett átfogó kutatásra visszatekintve meghatároztuk benne az új városaink legfontosabb funkcionális-genetikai típusait.
 
Pirisi G. – Trócsányi A. 2007: A várossá nyilvánítás, mint a területfejlesztés eszköze? A városi cím elnyerésének területpolitikai vonatkozásai. Területfejlesztés és Innováció, 1. évf. 2. sz. pp. 2-8.
A második abban az évben megjelenő írásban szerzőpárosunk arra a kérdésre igyekezett választ találni, hogy az elmúlt 17 év várossá nyilvánítási gyakorlatára utólag visszatekintve felfedezhetők-e bármilyen koncepció körvonalai? Megvizsgáltuk az 1996-os koncepció beválásának kérdését, és úgy találtuk, hogy az élet sok szempontból felülmúlta az akkoriban merésznek tűnő feltételezéseinket is.
 
 
Az elmúlt öt év várossá nyilvánítási irodalmából:
 
Bujdosó, Z. – Dávid, L. – Uakhitova, G. 2014:
The urbanisation in Hungary during the last decade. Management Research and Practice. Vol 6. Issue 1. pp. 21-31.
Tanulmányukban a szerzők általános áttekintést adnak a várossá nyilvánítás szabályozásának, jellegének alapelemeiről, a folyamatról magáról, valamint annak területi következményeiről, megyei szinten hasonlítva össze a városodás különbségeit, eltérő ütemét.
 
Bujdosó Z. 2014:
Észak-Magyarország XXI. századi városodásának társadalmi-gazdasági aspektusai. Journal of Central European Green Innovation 2 (3) pp. 31-47.
A szerző részletes és igen érdekes tanulmányának területi fókusza Észak-Magyarország, azon belül is Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Legfontosabb kérdése, amire válasz keres pedig az, hogy miképpen változott az elmúlt időszak új városainak élete a cím elnyerése után? Településvezetők, a helyi lakosság és a vállalkozók attitűdjét vizsgálva von le igen értékes következtetéseket a várossá nyilvánításnak többek között a lakosság életkörülményeire, munkalehetőségeire, az önkormányzat pályázati forrásokhoz való hozzáférése, valamint a település presztízsének változása kapcsán.
 
Kiss É. – Tiner T. – Michalkó G. 2012:
Szob a várossá válás útján – az első évtized tapasztalatai. Földrajzi Közlemények, 2. sz. pp. 182-198.
A szerzőtriász tanulmánya a lokális nézőpontból készült tanulmányok egyébként fájdalmasan rövid sorát erősíti, kiindulópontja, hogy Szob várossá nyilvánítása nem az urbanizáció lezárása, csak a folyamat egyik eleme volt, a valódi városiasodás inkább csak ez után következett, következik be, és mindenképpen hosszú távú folyamatnak tekinthető.
 
László, J. Kulcsár - David L. Brown 2010:
A Kansas State és a Cornell egyetemek szociológus-professzorai által jegyzett tanulmány a hazai várossá nyilvánításokról megjelent kisszámú, referált folyóiratban napvilágot látott írás közé tartozik, amelyben a szerzők elsősorban a folyamat politikai-döntéshozatali aspektusát, a helyi játszmákba való beágyazottságát emelik ki.
 
Zsebe M. 2010:
Dobóné Zsebe Marianna tanulmánya az Észak-magyarországi régióra fókuszál. Megvizsgálva a számos Borsod-Abaúj-zempléni, és néhány hevesi új város esetét, elsősorban arra a kérdésre helyezi a hangsúlyt, vajon a városi cím elnyerése összekapcsolódik-e előnyökkel, fejlődési impulzusokkal? Fontos megállapítása, hogy az „új városok” körében a központi funkciók hangsúlyozása helyett egyre inkább a potenciális szerepkörök megerősítése lesz a pályázatok egyik vezérmotívuma.
 
Szakmai vita a várossá nyilvánításról a Területi Statisztika hasábjain (2008-2009):
 
Tóth József (2008):
Meditáció a városról és a várossá nyilvánítás hazai gyakorlatáról. Vitairat. Területi Statisztika, 11. (48.) évf., 3. sz. pp. 237-245.
Tóth József vitaindítója egy olyan cikksorozat nyitánya volt, amely sokoldalúan és magas színvonalon dolgozta fel a várossá nyilvánítás kérdéskörét. Központi kérdései, hogy hogyan értékelhetjük az elmúlt évtizedek várorrá nyilvánítási folyamatát, városoknak tekinthetjük-e funkcionális szempontból az újonnan a címet elnyert településeket, illetve, hogy egyáltalán milyen tartalmi jegyekkel ruházható fel napjainkban a város fogalma?
 
Kulcsár J. László (2008):
Kulcsár László cikke egyike a legfontosabbaknak, amelyet ebben a vitában papírra vetettek, hiszen a megszokott, döntően praktikus értelmezési ereteken túlmutatóan megkísérli a hazai társadalom fejlődésének átfogó kontextusába helyezni a problémát. Az ennek kapcsán fő elemként megragadható megkésettség, és ebből táplálkozó, a döntéshozók gondolkodásában tetten érhető erőteljes várospreferencia, valamint azok az erőforrásokért vívott játszmák, amelyek biztosítják, hogy a városi címre kandidáló településeknek folyamatosan legyen utánpótlása.
 
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt (2008):
A várossá válás reformja. Területi Statisztika, 11. (48.) évf., 6. sz. pp. 645-650.
A szerzőpáros írása a várossá nyilvánítások „elszaporodása” nyomán kialakult helyzetből egy többszintű városrendszer kialakításában látta volna a kiutat. A mindössze két évvel a 2010-es választások előtt publikált tanulmány még a „távoli jövőbe” helyzete és kevéssé reálisnak tekintette a járásokra alapuló alsó-középszintű közigazgatási rendszer újjáélesztését, másik javaslatuk, amely a mezővárosi cím felélesztéséről szólt volna, napjainkra sem realizálódott.
 
Kocsis Zsolt (2008):
Várossá válás Európában. Területi Statisztika, 11. (48.) évf., 6. sz. pp. 713-723.
A nemrégiben fiatalon elhunyt kollégánk talán egyik legérdekesebb, legalábbis általunk legtöbbre tartott tanulmányában azt a rendkívül fontos munkát végezte el, amelynek révén összevette egymással számos európai ország gyakorlatát a városi cím(ek) használata, illetve elnyerése, adományozása tekintetében. Következtetéseinek az egyik legfontosabb talpköve, hogy a legtöbb országban, hazánkkal ellentétben, élesen elválik a község, mint igazgatási egység, és a település, mint funkcionális térkategória, és így a városi címmel kapcsolatos eljárások viszonylag nehezen adaptálhatók a hazai viszonyokra.
 
Dövényi Zoltán (2009):
Dövényi Zoltán hozzászólásában a témával kapcsolatos alapvető szkepsziének kifejezésre juttatása mellett a városok különböző népesség-kategóriák szerinti klasszifikációjával kapcsolatosan fogalmaz meg javaslatokat.
 
Németh Sándor (2009):
Tanulmányában a többek között azóta gyakorló kisvárosi polgármesterként is működő szerző erőteljesen érvel a várossá nyilvánítási folyamat revíziójáért, és egy új, általa progresszívnek nevezett településpolitika megvalósításáért, mert álláspontja szerint csak ez utóbbi lenne képes biztosítani az általa várt „minőségi átmenetet”.
 
Szebényi A. – Nagyváradi L. (2009): 
Új város a pécsi agglomerációban – a kozármislenyi példa. Területi Statisztika, 12. (49.) évf., 3. sz. pp. 148-151.
Agglomerációs kisváros – a hazai „új városok” népes családjának egyik legtipikusabb tagja. Kozármisleny talán a legjobban „megkutatott” hazai kisvárosunk, a szerzők e munkájukon kívül más partnerekkel (Gyenizse Péter) együttműködve is foglalkoztak vele, de Bajmócy Péter is szentelt tanulmányt a gyorsan növekvő, magas társadalmi státuszú népesség által formált Pécs melletti településnek.
 
Tóth József (2009):
Egy lezár(hat)atlan vita zárásaként. Területi Statisztika, 12. (49.) évf., 3. sz. pp. 251-256.
Ebben az írásában kísérelte meg az azóta sajnos elhunyt Tóth József professzor összegezni a várossá nyilvánítással kapcsolatos vita tanulságait. Noha a diskurzus korán sem jutott nyugvópontra, fontosnak tartotta hangsúlyozni a differenciálás szükségességét, egy árnyalt, összetett városfogalom felé történő elmozdulást, valamint egy olyan átfogó kutatás igényét, amely segíthetné a hazai urbanizációs folyamatok mélyebb megértését.
 
A korábbi évek legjelentősebb írásai:
 
Beluszky P. – Győri R. 2006:
A tanulmány kiindulópontja a Beluszky Pál által már a Magyarország településföldrajza című monográfiában is publikált álláspont, hogy a funkcionális és a jogi értelemben vett városok száma közötti egyensúly megbomlott, az újonnan várossá nyilvánított települések a legjobb esetben is csak a városi funkciók bizonyos körével rendelkeznek – pedig ekkor még a mainál jóval kevesebb település bírt városi ranggal Magyarországon. A szerzőpáros ezekre az „átmeneti” településekre a „faluváros” kifejezést alkalmazza, amely később nem igazán terjedt el a hazai szakirodalomban.
 
Szigeti E. 2002: Nagyközség – egy „szerepkörhiányos” közigazgatási településkategória. Területi Statisztika, 5. (42.) évf. 2. sz. pp. 126-143.
A szerző a tanulmányában átfogó, jogi-igazgatási alapokról induló, de a földrajzi vonásokat sem nélkülöző képet ad hazánk nagyközségeinek múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Jelenleg a címhez nem kapcsolódnak érdemi szerepkörök, létszámuk a várossá nyilvánítások miatt fokozatosan csökken. A szerző véleménye szerint meg kellene fontolni a nagyközségi cím odaítélése feltételeinek megváltoztatását, és a jelenlegi 5000 fős népességszámbeli határ helyett inkább bizonyos funkciókhoz kellene kötni.
 
Zoltán Z. 2002; 2003: A magyar kisváros-hálózat kiteljesedése az 1990-es évtizedben I.-II. Comitatus, 12.-13. évf. 2002/nov.-dec, ill. 2003/jan-feb., pp. 142-151; 121-126
A szerző a két részletben megjelent írásában szenvedélyesen érvel a kisvárosok mellett, amelyeket nem csak a „kiegyensúlyozott életlehetőségek szempontjából legideálisabb településeknek” tart, hanem a területi fejlődésben játszott kulcsszerepükre is felhívja a figyelmet. Megítélése szerint ideális esetben 330-350 elemből álló kisváros-hálózatra volna szükség, amelynek eléréséhez elsőként a nagyközségek hálózatát is szükséges volna kibővíteni.
 
Kiss É. 1998: A várossá nyilvánítás problematikája és a várossá válás jelentősége az önkormányzatok szemszögéből. Földrajzi Közlemények, 122. (46.) évf. 3. sz. pp. 456-481.
A szerző tanulmányában áttekinti a várossá nyilvánítás jogi szabályozásának kérdéseit, megvizsgálja az 1986-ban, illetve 1989-ben várossá lett települések néhány mutatójában bekövetkezett változásokat, empirikus kutatással felméri a települések motivációit a városi cím elnyerésére. Összegzésében úgy fogalmaz, hogy a szabályozórendszer lazulása nyomán mérséklődtek a városodottságban tapasztalható területi különbségek, a várossá nyilvánítás ideje és a városiasodottság értéke között viszont nagyjából fordított arányosság írható fel, a cím elnyerése általában lendületet adott az érintett településeknek.
 
Szigeti E. 1998: Urbanizáció, városhálózat, várossá nyilvánítás. Területi Statisztika, 1. évf. Bemutatkozó szám. pp. 68-82.
A szerző célja, hogy az évről évre jelentős számú nagyközséget felemelő várossá nyilvánítási folyamat apropóján áttekintse a városodás és urbanizáció viszonyát, a városhálózat kiépülésének folyamatát, a várossá válást motiváló tényezőket és a folyamat jogi szabályozását. A tanulmány amellett érvel, hogy a szabályozás pontosítása szükséges, de nem tartja egyértelműen szükségesnek a szigorítást, főleg nem a folyamat befagyasztását.
 
Csapó T. – Kocsis Zs. 1997:
A szerzők célja, hogy reagálva a cikk megszületésének idejében is tapasztalható „várossá nyilvánítási boom” problémájára, a területen szerzett résztémákra vonatkozó részletes kutatási anyagokat felhasználva meghatározzák az Északnyugat-Dunántúl (Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron és Veszprém megyék) városi cím elnyerésére alkalmas településeit. Ennek érdekében felmérik a régió városhálózatát, de javaslatokat fogalmaznak meg a szabályozás fejlesztése érdekében. A szerzők álláspontját utólag igazolni látszik az a tény, hogy az azóta eltelt években az általuk javasolt 13 település döntő többsége már városi címmel büszkélkedhet.
 
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz