Főmenü:
Várossá (nem)nyilvánítás 2015…
2015-ben jelentős várakozás
előzte meg az önkormányzatok részéről a várossá nyilvánítási pályázati forduló
eredményét, miután 2014-ben, a választások évében – a törvénynek megfelelően – nem
került sor újabb városi címek odaítélésére. 2012-ben és 2011-ben a folyamatban
lévő közigazgatási átszervezésre hivatkozva volt már két „várostalan” év,
ugyanakkor ezt is „ellensúlyozva” 2013-ban nagyvonalú volt a kormányzat a címek
kiosztását illetően (http://varossanyilvanitas.hu/varossa-nyilvanitas-2013.html).
Ennek következtében, illetve a megújult szabályozás eredményeképpen, amely már
nem csak nagyközségek számára tette lehetővé a pályázat benyújtását, intenzív
érdeklődés kísérte a folyamatot.
2015-ben így meglehetősen sok,
összesen 23 község és nagyközség nyújtotta be a kezdeményezéshez szükséges
dokumentumokat, mutatta be a fejlődésben elért eredményeit és a törvény
szellemének megfelelően térségi helyét-szerepét hazánk településhálózatában. A
mezőny igazán sokszínű volt: ismét jelentős számban képviseltették magukat a
szuburbán jellegű települések (Ecser, Erdőkertes, Etyek), és minden eddiginél
több Balaton-parti üdülőhely is, köztük Balatonszárszó, Révfülöp, Tihany és
Csopak. Az elsősorban sörgyáráról nevezetes Bőcs korábbi kategorizálásaink
foglalkoztatási központjait testesíti meg, Tarcal mezővárosi hagyományai
mellett jelentős idegenforgalommal bír és borvidéki központként
imázstelepülésnek is tekinthető. A szőlő a kultúrtáj meghatározó eleme Abasár
térségében is, míg Jászladányt elsősorban történeti polgárosodása emelte a
falvak horizontja fölé. Sajátos párhuzamok, a bányászat bizonyos fokú szerepe
fedezhető fel Recsk és Szászvár urbanizációjában, bár mindkét település egyben
városhiányos rurális térség központja is, miként a mikrotérségi szerep emelhető
ki a baranyai Magyarszék és a Heves megyei Tarnalelesz esetében is. A további nyolc
pályázó (Dusnok, Egyek, Fábiánsebestyén, Hort, Nyírábrány, Nyírbéltek, Tiszaalpár, Nagykörű) alföldi megyékből indult
a városi címért, közös vonásuk, hogy 3-5000 fős lakónépességükkel a nagyobb
kandidálók közé sorolhatók, domináns lakófunkciójuk mellett a környező térség
ellátásában változó mértékű és jellegű szerepet látnak el.
Végül egyetlen új várost sem
avattak 2015-ben: a szakértői bizottság ugyanis a pályázatok benyújtása után
megszületett kormányrendeletet (61/2015. (III. 24.) 9–11. §) szigorúan (és
visszamenőleg) értelmezve egyetlen település „előléptetését” sem javasolta az
illetékes miniszternek. A döntéshozatal ennek ellenére nem lehetett egyértelmű,
mert a szokásoshoz képest jóval később, csak a nyár végére körvonalazódott az
elutasító döntés, és a hivatalos indoklást is hetekkel a törvényi határidő után
kapták kézhez az érintettek. Az egymáshoz meglehetősen hasonló elutasítások a
kezdeményezés beadásakor és elbírálásakor hatályos rendeletek értelmében fogalmazták
meg a nemleges döntéseket, ugyanakkor minden esetben nyitva hagyva az utat a
jelöltek számára a kezdeményezés ismételt beadására, kiegészítésére.
A pályázók közül többen
jogszabály-értelmezést kértek az elutasítást jegyző Miniszterelnökségtől,
melyre a 2015 novemberében megérkezett válaszokban a miniszter megerősíti, hogy
a területszervezési eljárásról szóló új kormányrendelet értelmében kell a
pályázatokat készíteni. A fejlettséget és térségi szerepeket leíró kritériumok
mindegyikét teljesítő településeket az előkészítésért felelős szakmai bizottság
köteles a tényleges előterjesztő miniszternek városi címre javasolni,
ugyanakkor a hivatkozott feltételek bármelyikének hiányában még nem kizárt a
városi címre történő bizottsági felterjesztés. A miniszter szintén
megerősítette azt a két, eddig is ismert körülményt, hogy a városi címek
adományozásáról szóló döntést minden esetben az aktuális, teljes országra
kiterjedő településszerkezeti, gazdasági, népességi és egyéb mutatók
figyelembevételével hozzák meg, ahol a végső szót, mint eddig is, a
köztársasági elnök mérlegelési jogkörben hozza meg. Mindezek fényében a városi
pályázat feltételei némileg konkretizálódtak ugyan, de a folyamat, a várossá
válás lehetősége továbbra is nyitott, illetve továbbra is szubjektív keretek
között haladhat. Bízunk abban, hogy a 2015-ben elutasított pályázók közül többen
is visszatérnek, hiszen szilárd meggyőződésünk, hogy a 23 pályázó között szép
számmal találhatók olyan települések, amelyek mind fejlettségükben, mind pedig térségi
szerepeiket tekintve kiválóan integrálódhatnak a hazai városhálózatba.